163. rész / II.
Bienvenidos a Río de Janeiro!

-Tom! Tom!- rázogatott valaki.- Ébredj már! Itt vagyunk. Rio De Janeiroba hoztál! Wííí! Ez kész!
Lassan kinyitottam a szemem, és Sandra mosolygós arcával találtam szemben magam. Totál kialudtnak tűnt, vagy inkább olyannak, akibe 2 liter koffeint pumpáltak utravénásan. Már nyoma sem volt azoknak a karikáknak a szeme alatt. És mintha át is öltözött volna. (A repülőőőn?)
- Bekapcsoltam az öved, és úgy gondoltam, hogy a leszállásnál felébredsz.
Nagyokat pislogtam, és kicsatoltam az övem. Mintha elsorvadtak volna az izmaim. El sem bírtam (meg nem is akartam) képzelni, hogy is nézhettem ki. A kapucnit a fejemre tettem, a napszemüveget pedig eszem ágában sem volt levenni. Pedig úgy éjfél lehetett.
Taxiba szálltunk, aztán indíts a hatalmas luxus épületbe a Copacabanán, amibe a szobákat foglaltattam.
A boy már úton volt a csomagjainkkal a szobánk felé, én meg beálltam a recepciós pulthoz és tettem a dolgom.
- Kaulitz néven volt a foglalás.- mondtam angolul és megspékeltem és ásítással. A nő kedvesen bólintott, és átnyújtott egy szobakártyát. Odabiccentettem egy kösz-t, aztán Sandra felé fordultam. Már alig vártam, hogy ledobáljuk magunkról a ruhákat, és alsóneműben befeküdjünk hunyni egyet.
- Na gyerünk.- mondtam és elindultam, de kénytelen voltam megállni, mikor láttam, hogy Sandra összeráncolja a szemöldökét.- Mi a baj?
- Csak egy kártya van nálad! – mutatott a kezem felé, és mosolygott, mintha csak egy kis félreértésre szeretné felhívni a figyelmemet.
- Ja.. és?- vontam meg a vállam. Engem már csak egy ágy érdekelt.
- Ez azt jelenti, hogy egy szobában fogunk aludni?
- Pontosabban egy lakosztályban..de.. végülis..ja.- vakartam a tartóm.
- Az nem fog menni!- rázta meg a fejét Sandra.
- De.. izé. Mié’ nem?
- Mert nem alszom veled egy ágyban! Bocsi Tom.
- Miért.. mi van? Büdös vagyok.- szagoltam be a pólómba.- Max ráerőltetek magamra egy fürdést.
- Nem. Nem erről van szó.
- Hát akkor meg miről?- kezdtem kijönni a sodromból. Abszolút nem értettem a dolgot.
- Hahó! Mi szakítottunk. Érted? Már csak barátok vagyunk! Így állapodtunk meg.
- Ahj Sandra- temettem az arcom a tegyerembe.- Ne csináld már, kérlek! Menjünk inkább aludni, és majd holnap megbeszéljük.
- Nem Tom. Sajnálom. Elveim vannak. Konzervatív lány vagyok.- húzta fel durcásan az orrát.
- Sandra.- léptem hozzá egy lépést közelebb és összeszorított fogakkal beszéltem- Ne cirkuszolj már, kérlek. Nem kell itt csinálni a fesztivált. Nincs szükség jelenetre. Miért nem tudsz velem egy szobába aludni? Ne viselkedj gyerekesen.
A lány mélyes sóhajtott.
- Jó. Bocs. Igazad van. Felnőttek vagyunk. Képesek vagyunk, felnőttek..barátok módjára vieslkedni.
- Köszönöm- bólintottam egyet megnyugodva, és intettem a hordárfiúnak, hogy mutathatja, merre is van a lakosztályunk.
- Ez, kérem- mutatott előre a srác, és várta, hogy kinyissam az ajtót.- A csomagjaikat már felhozták. Ha bármire szükségük van, hívják a szobaszervizt. Kellemes időtöltést kívánunk, a napsütötte Copacabana-n.
- Köszönjük.- nyomtam a kezébe, egy pár reaist, csak hogy elhúzzon már végre.- Na, gyere.- engedtem be előre Sandrát, aki szinte azonnal beleugrott az ágyba. Nagyon pörgött a csaj.
- Üdv Rio De Janeiroban!- ölelte át a párnáját. Egy farmer short volt rajta, meg valami egyszerűbb citromsárga póló.
Levettem a pólóm és a szoba közepébe hajítottam. Így már csak egy pánt volt a fejemen és egy bő farmer. Sandra kikecmergett az ágyból is a terasz irányába vette az irányt.
- Na..most már a rosszfiúknak is fellőtték a pizsit. Aludjunk egyet.
- Micsoda?- kérdezett vissza. Pont a terasz ajtóval babrált.
- Azt mondtam, hogy..
- Toom!- vágott a szavamba.- Úristen! Gyere ide! Gyere ide! Siess.
Lassan elkullogtam a terasz felé. Sandra a korlátnak támaszkodva állt és nézett az óceánra.
- Nézd milyen gyönyörű!- motyogta totál megbabonázva. Addig inkább S hátsójával voltam elfoglalva, utána én is felnéztem a végtelen kékségre, és a sorlámpával kivilágított homokos tengerpartra.
http://www.brazileza.com/copacabana.JPG
- Azt a qrva!- nyögtem fájdalmasan. Nem semmi látvány tárult a szemem elé. Az víz, a megvilágított homok, a pár pálmafa. És elszórtan egy-két banda, akik a parton ültek, vagy a homokban fociztak, vagy csak koktéloztak a víz mellett.
- Gyerünk le.
- Mi? Most?
- Persze! Naná, hogy most!
- Nem ér rá inkább mondjuk holnap?- kérdeztem nyűgösen.
- Tom. Ne izélj már!- fordult felém, és mosolyogva, megragadta a kezem. -Gyerünk!
- Hé, de na! Várj már. Totál hulla vagyok. Menjünk inkább aludni.
- Nee!
- De..én aludni akarok.
- Hát jó..- sóhajtott egyet.- Akkor kénytelen vagyok egyedül lemenni.
A fejem reflexszerűen a parton vandálkodó fiatal, helyes, napbarnított fürdőgatyás srácok felé irányult, akikből csak egy pont látszott fentről. Tudtam, hogy Sandra talpraesett, és egyedül is feltalálja magát. Szóval a társaság hiány miatt soha nem kellett aggódnia. Ahol megjelent, rögtön a középpontba csusszant. Még vadidegenek között is. Ezt meg nem nagyon akartam.
- Jó menjünk.- adtam be a derekam.
- Szuper- nyomott az arcomra egy puszit, nagy lelkesedésében és már indult is ki.
- Hé, várj már! Félmeztelen vagyok!
- Strandra megyünk! Az lenne a gáz, ha nem lennél.- húzott maga után. Be a liftbe.
- Mi van veled?- kérdeztem összeszűkített szemekkel.
- Velem? Mi lenne velem?- mosolygott, de rám sem nézett, éppen azon munkálkodott, hogy a haját, minél magasabb copfba tudja felkötni a tarkóján.
- Semmi bajom nincs! Totál boldog vagyok.
- Úgy pörögsz, mint egy ringispil.
- Ja.- kezdett el idétlenül vihorászni. De mellesleg neki, még ez is jól állt.- Csak ez az időeltolódás. Mindig ilyen hülye hatással van rám. Tele vagyok energiával.
- De jó neked.- morogtam.
Végre sikerült a megfelelő magasságba kötni a haját. Lassan leengedte a karjait, és teljesen felém fordult. Mintha akkor tűnt volna neki fel, hogy én olyan nyúzott vagyok, min aki nem aludt vagy 2 napja. Nagy valószínűséggel ő igazából csak akkor gondolt bele.
- Basszus Tom. Ne haragudj, hogy így rád erőltettem, ezt menjünk ki duhajkodni a partra dolgot. Úgy sajnálom! Nem gondoltam volna, hogy ez az utolsó dolog, amit most csinálni szeretnél.
- Hát azért ez jobb, mint elmenni mondjuk hegyet mászni.- erőltettem egy mosolyt az arcomra, hogy megnyugtassam.
- Ha szeretnéd, visszakísérlek a szobába, és akkor aludhatsz.- harapott az alsó ajka oldalába, és várta a válaszom.
- Nem kell- ráztam a fejem.- Irány Copabanaba.- ezt próbáltam olyan lelkesen mondani, amennyire csak telt tőlem. Ami nem volt olyan könnyű, főleg, hogy baromi hülyén éreztem magam úgy, hogy csak egy bő farmerben, egy cipővel és a fejemen egy pánttal álltam egy luxusszálló liftjében.
- Remek.- terült szét az arcán a jól ismert már megint én nyertem mosoly.
A lift ajtaja kinyílt és a földszinten találtuk magunkat.
- Gyere.- ragadta meg a kezem Sandra, hogy maga után húzhasson az éjszakába.
Próbáltam minél több energiát magamba erőltetni. Élvezni akartam a dolgot, hiszen tényleg fantasztikus pillanatok voltak. Élveztem volna, ha nem vagyok olyan ocsmány fáradt.
Sandra a kezemet fogta. Erősen, szint a vér is kiment belőle, úgy szorította. Körbe sem nézett, úgy rohant át az úton. Néha hátrafordult az út közepén és rám nevetett, azzal a már-már fájdalmasan bájos mosolyával.
Boldog volt. Mellettem volt boldog.
Életem egyik legszebb percei lehettek volna, ha nem vagyok olyan qrva fáradt. Álmosan az ember máshogy látja a dolgokat. Sokkal jobban kellett volna értékelnem, mert tényleg elfelejtette velem minden bajomat, ha csak rám nézett. Én viszont? Inkább csak muszáj ként tekintettem rá. Hogy csak azért vagyok itt, hogy Sandra nehogy már egyedül jöjjön le a partra a sok brazil isten közé.
Amint átértünk az úton Sandra megtámaszkodott 1 pálmafa egyik törzsébe és lekapta a lábairól a tűsarkúját. Az egyiket az egyik, a másikat a másik kezébe fogta és azokkal egyensúlyozva, nyújtott kezekkel lépett bele a homokba. Aztán megfordult és mosolyogva rám nézett.
- Bakker! Ez annyira jó érzés! A forró homok a talpad alatt! Mesés! Nem veszed le a cipőd?- kérdezte, de meg sem várta a választ, hátat fordított és nagyokat lépve, majdnem hogy ugrálva indult a tenger felé. Nem tudtam, céltudatosan indult-e pont a tenger irányába, vagy csak ment, mert élvezte, ahogy a homokszemcséi bizsergetik a talpát.
Mindenesetre utána mentem.
Már jó 3-4 méter távolságra volt tőlem, amikor megfordult, hogy leellenőrizze, ott ragadtam-e.
- Héé! Gyere már! Komolyan, olyan vagy, mint egy élőhalott. Uhh.Wáá.
Úgy tűnt elfelejtette, hogy mennyire kimerült vagyok. Vagy számára teljesen irracionális dolognak tűnt, hogy valaki ne legyen felpörögve, mikor egy ilyen elképesztően fantasztikus helyen van.
Egy nagyobb, 7-8 főből álló mezitlábas pasi banda focizott a parton. Félmeztelenül, napsütötte testel. Nagy valószínűleg helyiek. Ügyesen rúgták a bőrt. Odapasszolták valakinek a labdát, az trükközgetett vele egy darabig, aztán tovább adta valaki másnak. Olyan mutatványokat nyomtak le, amik meghazudtolják még a legbiztosabb fizikai törvényeket is.
Egy darabig fél szemmel figyeltem. De aztán elmúlt a móka. Ők fél szemmel mást figyeltek. Akinél éppen a labda volt, nyugalmi helyzetbe tette a lábát. Ezzel mindenki megbizonyosodhatott róla, hogy igenis, van gravitáció, annak ellenére is, hogyha az ember sokáig nézve a játszadozásukat, megfeledkezett róla.
A srác a fejével egy pontra koncentrált. Egy sötét hajú lányra, aki kacagva szaladt a homokban.
- Tom! Hol vagy már?- fordult hátra, de nem állt meg.
- Itt vagyok.- cammogtam utána.
- Ahj már cseszed. Ennyire ne lelkesedj.- rázta meg a fejét és szaladt tovább hátra felé, és szegény észre sem vette, hogy egy közepes nagy hullám a part felé közeledik. Biztos nagyon megijedt a hirtelen jövő lökéstől, mert ugrott is egyet, aztán felsikított, majd újra nevetni kezdett.
Erre már aztán azok is felkapták a fejüket, akik eddig még nem is őt nézték.
- Wááh. Ez kész!- nevetett, és pár lépést kijjebb jött. Ezt már nem bírtam ki mosolygás nélkül, annyira édes volt.
A közelben ácsorgó focista srácok felbátorodtak és fütyülgetésbe kezdtek és egymás között röhögve beszéltek. Nem értettem mit..szerencsére.
- Nem gondolod, hogy vissza kéne menni?- kérdeztem.
- Mi?- ordította vissza, mert ő addigra már elindult, és térdig a vízben bohóckodott.
- Öhm..Szólj a barátnődnek, hogy ilyenkor lehetséges, hogy medúzák vannak a vízben.- mondta az egyik fiú angolul. Gondolom hallotta, hogy nem vagyunk helyiek.- Vagy nem t’om, a barátnőd-e.
Ohh, hát persze. Kibaszott szó nem volt itt medúzákról, a kis aljas meg akarta tudni, hogy együtt vagyok-e vele.  Hát jó. Akkor játszunk.

Hozzászólások megjelenítése

Súgó 1 hozzászólás

Új hozzászólás Frissítés

2016.06.17. 13:44 Titaa IMÁDOM, IMÁDOM, IMÁDOOOOOOOM!!!! De ennek van folytatása is az merre található? :O Már kétszer olvastam ez a 3. és emléxem, hogy még van folytatása Eddig ez a legjobb történet amivel alálkoztam!!!!