135. rész

Tanulság: Sandra agresszív, harcias, és teljesen kikel magából, ha becsiccsent

 

- Azt hittem, hogy bezártad az ajtót, baszd meg!- ordított rá, Kathie Sandrára, aki megdermedten bambult ránk. Szegény már így is majdnem szívrohamok kapott.

Andreas és én úgy röhögtünk, hogy kiestünk az ajtó mögül. Andreas pont rám.

- Baszd meg! Baszd meg! Bazzzmeg!- kiabálta Kathie vérvörös fejjel. Olyan színű lett az arca, mint a felsője. Nagy zavarában, azt sem tudta, kinek, vagy minek ordítsa le a fejét.

- Ez..ez jó műsor volt- nyögte Andreas rajtam, mikor már kapott levegőt, közben pedig a röhögéstől kicsorduló könnyeit törölgette.

- Ti meg mennyi ideje álltok itt??!

- Pont elég ideje, Kathie- válaszoltam neki, a nevetéstől rázkódva. - Haver, mássz már ki belőlem, az istenedet!

- Várj..várj..nem bírok- vihogott Andreas és tovább tehénkedett rajtam.

- Nem hiszem, el hogy ti itt álltatok, és néztétek!- rimánkodott Kathie.

Elég vicces látványt nyújtott. Főleg sexi mikulásruhában, villogó sapkával a fején, és toporzékolva. Engem a Télapó egyik manójára emlékeztetett, vagy nem is tudom.

Andreas lassan feltápászkodott mellőlem és megrázta elzsibbadt tagjait.

- Hát, csajok, köszönjük a műsort.- mosolygott.

- Kapd be, And.

Én is felkeltem és körbenézett a szobán, és meglátta a 3 üres pezsgős üveget. Már minden világossá vált.

- Andreas, aszem a nőink részegek.

- Ohh. Nahát, megvannak a kis csintalanok!- emelte a magasba And mind a 3 üveget.

- Jó voltál szívem- mentem a megdermedt Sandrához, hogy megöleljem, de ő kibújt a karjaim közül.

- Nyald ki, Tom! Sőt, nyaljátok ki mind!- mutatott körbe dühösen és egy hatalmas dobbantással adott nyomatékot a szavainak.

- Héé, nyugi! Poén volt!- próbálkoztam be nála megint, de ismét ellökött. Nofene, mostmár tudom, hogy becsiccsentve marha durcás, és erőszakos tud lenni.- Nah, bújj ide!

- Bújtasd oda Andreas-t engem meg hagyjatok békén!- sipította és eltörtetett.

Hallottam, ahogy csattan bikából a teraszajtó. Féltem, hogy még az üveg is berepedt.

- Ennyire berágott?- And.

- Úgy néz ki- vontam meg a vállát.- Te már megbékéltél, cicácska?

- Jól vagyok.- bólogatott, de azért még mindig piros volt a feje.

- Nah gyertek, nézzük meg Sandrát.- intettem.

Szegény kint állt, egy szál semmiben, közben a havas korlátnak támaszkodott. Úgy bagózott.

- Sandra, baszd meg!- kiabáltam rá, amikor megláttam, hogy milyen öltözetben ácsorog ott.- Meg vagy te húzatva? Azonnal húzzál befelé!- elöntött a méreg, vagy nem is tudom, hogy micsoda. De valamire vagy valakire marha pipa lettem. Féltem, hogy megfázik, aminek igen nagy esélye volt, ha a mínuszokban így ácsorog.

Hátra fordul, aztán tüntetően rögtön vissza, mintha süket lenne.

- Nem hallasz, vagy mi a faszom van? Azonnal húzzál be!- kiabáltam rá ismét a teraszajtajából.

And és Kathie zavarban állt mellettem. Nem akartak beleszólni a mi balhénkba.

Sandra csak továbbra is füstölgött, és úgy tett, mintha kint laza 40 fok lenne.

- Süket vagy? Gyere be!- indultam meg felé és megragadtam a karját.

Szembefordítottam magammal és mérgesen néztem rá.

- Most azonnal be kell jönnöd! Szétfagysz!

- Eressz el!- sziszegte, de állta a tekintetem.

- Nem!- rántottam rajta egyet indulatosan és húzni kezdtem.

- Eressz el, baszd meg!- tépte ki a karját az enyémből és hátat fordított.

- Na elég a játszadozásból, kisasszony! Úgy viselkedsz, mint egy gyerek! Az lesz, amit én mondok, és te most szépen bejössz!- mondtam ellentmondást nem tűrő hangon, de ő rám sem bagózott. Illetve pont csak azt csinálta. Nagyokat slukkolt, és durcásan vonogatta a vállát.- Na jó, ezt most már tényleg kezdem unni!- morogtam, kikaptam a cigit a kezéből és elnyomtam.

- Héé! Beteg vagy?- horkant fel. Végre hajlandó volt rám nézni.

- Te vagy az! Egy kis bugyiban ácsorogsz idekint. Na ki a beteg, te vagy én?- begrimaszolt egyet, és már pont mondani akarta volna a magáét, de én meg sem vártam. Meg ragadtam a derekát, és a vállamon vittem be. Úgy kapálózott, mint egy idegbeteg és visítozott, mint akit nyúznak.

A nappaliban már annyira rugdalózott, hogy nem bírtam tartani. Muszáj volt leraknom, de nem is olyan nagy baj, legalább már melegen volt.

Előttem állt és úgy nézett rám, mintha az utóbbi 1 percben meggyilkolni készültem volna.

- Te!- fúrta a mellkasomba a mutatóujja hosszú körmét.- Ezt meg hogy képzelted?

Csak bambultunk bele a másik szemébe, és vártuk, melyikünk törik meg előbb. Andreas és Kathie egymás mellett figyelték a mi kis párbajunkat. Le voltak dermedve. And hirtelen egy picit közelebb lépett a lány felé és megfogta a kezét, de még akkor sem vették le a szemünket rólunk. Túlságosan lekötöttük őket.

Figyeltem Sandra arcát. A hatalmas fekete szempilláit, a méregtől határozottan, ívelve felhúzott, szemöldökét és a száját. Azokat a felfoghatatlanul vastag, vörösre festett, harapni való ajkakat. Éreztem a csókja ízét a számon. Egyre közelebb kerültünk egymáshoz.

Sandra fújtatott, és úgy nézett rám, mint egy megveszett bika a torreádorra. Egy váratlan pillanatban megragadtam a csuklóit és megcsókoltam. Először nem csókolt vissza, gondolom a meglepődöttségtől és a méregtől. De aztán igen. Csak úgy falta az ajkaim, hogy már alig kaptam levegőt. Átdobta a karjait a nyakamon, és teljesen magához húzott. Ez aztán a harcos amazon!

- And, én úgy érzem, zavarunk- suttyogta Kathie a barátjának, úgy hogy még én is hallottam, pedig abban a percben nem sokat fogtam fel a külvilágból. Csak a belvilágból, ami csakis Sandrából és belőlem állt akkor.- Nem kéne hagyni őket, hogy..- folytatta Kathie részeges bárgyúsággal.

Mi csak tovább folytattuk a dolgot. Erősen belemarkoltam Sandra francia bugyis kerek fenekébe, és úgy húztam egyre jobban az ágyékom felé. Józan állapotban szerintem Sandra nem hagyta volna, hogy ilyet tegyek, sőt nem is csókolózott volna ilyen szenvedélyesen más emberek előtt, de ha az ember koccint egy pár pohárpezsgővel, utána változnak a dolgok.

Éreztem a melltartója hatalmas masniját középen, ahogy erősen a mellkasomba fúródott, és a melleit. Már kezdtem teljesen megfeledkezni, hogy mások is ott vannak rajtunk kívül és trükkösen lehalászni Sandráról, azt a zavaró melltartót, amikor Sandra finoman eltolt magától és Andreasék felé nézett zavartan.

- Koccintanunk kell! Holnap karácsony! -Bakker! Pont a legjobbkor jön ki Sandra fejéből az alkohol és jön zavarba!- Mindenki utánam!- rikkantotta a becsiccsentéstől és a csókoktól enyhén rekedtes hangon és elengedte a nyakam.

Letelepedett az üveg dohányzóasztal mellé a szőnyegre, amin Kathie 5 perce még dobálta magát. Öregem, akkor esett csak le, hogy simán össze is roppanhatott volna, hiszen üveg, a rohadt életbe is. Ennek a lánynak nincs halálfélelme, vagy mi a faszom van?

Sandra marha édes látványt nyújtott, ahogy az ördögszarvacskás hajpántjában térdelt az asztal előtt abban a marha pici kis bugyiban, és pezsgőt öntögetett 4 pohárban.

- Boldog elő karácsonyt, Tóóm!- ugrott elém 2 pohárral, átdobta a karját teli poharakkal a kezében(!)- és egy hatalmas puszit nyomott a számra.

- Neked is- válaszoltam vigyorogva és óvatosan tartottam a derekát, nehogy feldöntsön mind a kettőnket a nagy lendületében. Lehajtottam a pezsgőt és lekuporodtam a többiek mellé. Aztán egy váratlan telefont kaptam. Bill hívott.

- Hali öcsi, leendő apuka!- köszöntem neki /vigyori/ hangon.

- Tom..figyelj, baj van. Tudnál segíteni?

A kérdése vízhangzott a fülemben. Elfelejtettem levegőt venni. Megkövülten ültem azon a qrva kanapén, ami hirtelen olyan rohadt kényelmetlen lett és nyomta a seggem, mintha egy szikla lenne. Figyeltem a többiek arcát. Mindenki mosolygott, nevetgélt, és ciki sztorykat mesélt magáról. Sandra arcára vándorolt a tekintetem. A hosszú formás lábait átdobta a combomon és nevetve mesélt valamit Kathienek. Nem volt szívem elrontani a jó kedvüket. Próbáltam a legkisebb feltűnést keltve felállni, arrébb rakni Sandra lábait az enyémről és kivánszorogni. Tudtam, hogy az arcom hulla sápadt, de szerencsére egyikük sem vette észre. Sandra aggódva nézett utánam, de az alkohol és a nevetés miatt hamar el felejtett azon filózni, hogy akkor most mi a faszom is történhetett.

- Igen Bill, hallgatlak.- mondtam, amikor már a csukott fürdőszoba ajtónak támaszkodtam és a szembelévő tükörben nézegettem magam.

- Ide kéne jönnöd. Lela lakása előtt vagyok. A vizsgálatok után Lela elviharzott ide, a lakásába, és nem akar beengedni. Fogalmam sincs, mi történhetett.- hadarta Bill kétségbe esve. Szerintem hirtelen azt se tudta, hogy magához nyúljon-e vagy ne.

A tükörképemet figyeltem. Az arcom fehér volt, és akkorák lettek a szemeim, mint egy palota pincsinek.

- Rendben- kezdtem és próbáltam olyan nyugodtan beszélni, amennyire csak tudtam.- Mindjárt ott vagyok.

Kimentem a nappaliba. Elő kellett adnom, valami zseniálisan valóságos történetet, miért is kéne nekem most baromi gyorsan elrohannom, kitudja hány órácskára. Kérdés csak az volt, mennyire tudok spontán kitalálni egy tündérmesét, mikor az agyam úgy bizsergett, mintha mindkét fülembe vibrátort dugtak volna.

- Hey, People!- köszörültem meg a torkom, hogy mindenki rám figyeljen.- Van egy kis gebasz. El kell rohannom. David hívott. Alá kéne írnom valami papírokat.

- Milyen papírokat?- kíváncsiskodott And.

- Olyan titkos-féléket.- motyogtam esetlenül. Elég gáz válasz volt.

- Mi van, bakker? Megbundázzátok a Cometet?- röhögött And, de én elengedtem a fülem mellett a megjegyzést és Sandra elé álltam elbúcsúzni tőle.

- Mindjárt itt vagyok, kicsim- suttogtam a fülébe, és végig csókolgattam.- Szia.

Szegény lány eléggé meg volt lepődve, és nem értette, miért veszek tőle ilyen érzelmes búcsút, amikor csak nyavalyás papírok miatt kell lelépnem.

Igazából fo.sott a pi.csám rendesen. Nem igazán tudtam mi lesz a szerepem, és mit tudok én most segíteni Billnek, csak azt éreztem, hogy baromi nagy baj van.

Leparkoltam a hatalmas puccos lakóház elé és kiszálltam. Gyorsan lépkedtem, a portásra is csak egy biccentettem, annyira volt időm. Idegesen doboltam a lábammal és a nadrágom húzogattam, miközben vártam a liftre. Végre megérkezett. Baromi hosszúnak éreztem, az utat, a másodpercek a sebességkorlátozáson alul döcögtek előttem. Ezt a szívást!

Amikor végre megérkeztem úgy rontottam ki a liftből, mint aki már vagy egy éve ott kuksolt.

Azonnal feltűnt Bill. Lela lakásajtaja előtt sétálgatott fel-alá.

- Csá.- köszöntem neki zavartan. Összerezzent és abbahagyta a járkálást.

- Tom. Baszki. nem tudom, mi van! Már vagy 2 órája bent van. Olyan gyorsan történt. Megkapta a leleteket, és bement értük a dokihoz, én addig kint vártam. Aztán csapódott az ajtó és ő elviharzott mellettem. Hiába kiabáltam utána, nem állt meg. Egy taxiba szállt és idejött.

- Beszéltél már vele?

- Igen, azt mondta, menjek el, és nem szeretne velem beszélni. Hiába kérdezem tőle mi van, nem válaszol.

- És akkor most mi legyen?

- Nem tudom. Fogalmam sincs mi van!

- Figyelj, menj el egy kicsit, jó? Igyál egy kávét valami eldugott helyen, vagy menj haza. Ott vannak Andreas-ék meg Sandra. Sandra gyilkos kávét tud csinálni. Az majd segít.

- De mi van ha..

- Bill! Nincs mi van ha..Csak menj el, és ne gondolkodj! Minden okés lesz. Ígérem.- mondtam és félvállra öleltem.

- Tom.- fordult vissza hozzám.

- Mondd.

- Kössz mindent.

- Ugyan már, te fasz. Hisz az öcsém vagy. Ez csak természetes.- próbáltam egy kis mosolyt erőltetni az arcomra. Hát nem jött össze. Megvártam, míg becsukódott a lift ajtó és az ajtónak dőltem.- Lela. Tudom, hogy bent van. Tom vagyok! Kérlek, engedj be.- vártam.

Semmi jelzés nem jött.

- Tom vagyok. Hallasz? Tudom, hogy bent vagy. Csak dumáljunk, okés? Csak segíteni szeretnék.

Az ajtó lassan kinyílt. Ott állt előttem Lela sápadtan, rémült arccal.

- Hali- mondta elgyengülten.

- Szia, pici. Bemehetek?

136.rész

Lela

 

Nem válaszolt, csak elállt az ajtóból és kijjebb nyitotta.

- Kössz.- mentem be hozzá.- Bill mondta, hogy mi volt. Illetve, hogy mi nem volt. Hogy nem akarsz vele beszélni. Velem esetleg szeretnél? Elmondanád mi történt?

Nem válaszolt, csak egy mélyet sóhajtott.

- Na, hidd el jobb lesz. Gyere üljünk le, jó?- öleltem át a derekát és bevezettem a hálóba.

Az ágy össze volt gyűrve. Szerintem eddig ott feküdt. Leültettem az ágy szélére, és magamhoz húztam. Egyik kezemmel átöleltem a derekát.

- Most pedig szépen meséld el, mi volt.-utasítottam finoman.- Már ha szeretnéd.

Nem válaszolt, csak bámult maga elé.

- Ugye tudod, hogy nekem elmondhatod?

Megint csöndbe maradt. Aztán hirtelen kitört belőle a sírás.

- Héé! Lela, semmi baj- húztam még közelebb magamhoz, és védelmezően magamhoz öleltem. Az igazág az volt, hogy nem igazán értettem egy síró lány megnyugtatásához. Mindig zavarba voltam, hogy egy lány a jelenlétemben kezdett sírni. Főleg, ha közel állt hozzám. Az ember olyankor segíteni akar, mondani valami szépet, valami megnyugtatót, de olyan nehéz ilyenkor szavakat találni. Főleg hogy a legtöbb esetben nem is tudod mi a baj…vagy, hogy a lány mit érez.

- Én annyira nem terveztem ezt a babát..- szipogta- És mégis..olyan nehéz..mert már kezdtem hozzászokni a gondolathoz.

Nem akartam kérdezősködni, hagytam, hogy magától elmondja.

- Pont azért örültem neki, mert úgy volt, hogy soha nem lehet kisbabám. És most mégis. Csak nehéz felfogni, hogy mégsem. Azt mondta az orvos, hogy ez természetes. Hogy vannak olyan nők, akik sterilek, vagy meddők, és utána csodás módon teherbe esnek, elvetélnek, aztán kihordanak egy egészséges babát.

- Elvetéltél?- kérdeztem suttogva. Nem akartam még jobban felzaklatni.

Ő csak rázta a fejét.

- Nem is estem teherbe. Az orvos azt mondta, hogy a szervezetem meggyógyította magát, és azért lett pozitív a teszt. Szóval most úgy néz ki, egészséges vagyok.. ami nagyszerű hír, Tom. Most nem is terveztem gyereket. Örülnöm kéne. Csak én hülye vagyok, hogy nem örülök ennek. Hiszen már annyira rá készültem erre a gyerekre.

- Dehogy vagy hülye! Természetes, hogy így reagálsz!

- Csak tudod, fogalmam sincs, hogy mondjam el Billnek.

- Ahj, emiatt ne rágódj! Te is tudod, hogy Bill melletted fog állni!

- Igen. Persze, de ez nagyon nehéz.

- Figyelj. Ha van kedved, gyere el velem. Hozzám. Nem garantálom, hogy Bill otthon van, de meg van rá az esély. Ott van nálunk Még Andreas, Kathie és Sandra.

- Nem akarom, hogy kérdezősködjenek. Nehéz lenne most erről beszélnem.

- Nem kell. Ígérem! Ha kell, én rendezem le mindet!- mondtam és egy kicsit eltorzítottam a hangom, hogy spártai hadvezérhez méltóan mondhassam.

Ezzel egy kis mosolyt csaltam az arcára.

- Jól van, Tom. Mehetünk.

- Rendben. Gyere.- nyomtam egy puszit a homlokára, és továbbra is támasztottam, úgy vezettem ki egészen a kocsiig.

Úton a lakásunk felé nem igen szólalt meg. Csak bámult ki az ablakon.

Megérkeztünk.

- Figyelj, szerintem kerüld ki a nappalit, szerintem a többiek ott basszák a rezet. Osonj be Bill szobájába, és ha nappaliban van vagy megérkezik, majd beküldöm hozzád.

- Rendben.- bólintott és elindult a megbeszélt terv szerint.

- De ne úgy, de ne úgy!!- hallottam Sandra hangját a nappaliból. Nagyot sóhajtottam, és elindultam feléjük. Úgy kellett tennem, mintha tiszta happy lennék.

- Na hali.- vetődtem be Sandra mellé, aki úgy ugrott rám, mint egy éhes oroszlán az áldozatára. Gyanítom Andreas unszolására, elpuffantottak még egy pezsgőt, és el is pusztították a tartalmát, ahogy illik.

- Hogy ment?- kérdezte Sandra, közben a nyakam simogatta a köszöntő csók után.

- A helyzethez képest elég jól.

- Mert milyen a mostani hely..- kezdte, de Andreas félbeszakította és más témába vágott. Legnagyobb szerencsémre. Az ember nem szívesen hazudik a barátnőjének, főleg nem olyannak, akit fontosnak tart és komolyan vesz.- Mondom, hogy nem úúúúgy!- sipította Kathiere, aki egy pezsgősüveggel az ölében ügyeskedett.

- Sandra, baszd meg! Az összes eddigit te bontottad fel! Had bontakoztassam már ki én a tehetségem egy kicsit!

- Épp ez az! Neked ehhez nincs tehetséged!

- Héé! Ez kemény volt. Ne rontsd el a sikerélményem!- mordult rá Kathie és tovább próbálkozott teljes beleéléssel.

- Cica, csak szólok, ha lepuffantod Tomék csillárját, Tom meg fog ölni.- And.

- Nyugi, a pasid csak viccel, tudja ő is, hogy qrvára utálom ezt a kibaszott lámpát, és csak az alkalmat várom, hogy lecserélhessem. Szóval kérlek, próbálj arra célozni.

Kathie a nyelvét kidugta a szája sarkából, és úgy koncentrált. Sandra pedig összeráncolt szemöldökkel és karba tett kézzel figyelte.

- Na jó. Inkább add ide, mert ezt nézni sem bírom- ugrott fel Sandra a karjaimból és kikapta Kathie kezéből az üveget. Gondolom, felhúzta a dolog, vagy nem is tudom. Vannak dolgok, amiket még én sem értek benne.

- Héé! Sandra nem lehetsz ilyen gonosz!- Kathie durcásan.

- De. Lehetek, és Az is vagyok!- vonta meg a vállát és profi mód kibontotta az üveget.

 

- Lela lassan lépett be Bill szobájába. Próbált olyan csendben lépkedni, amennyire csak lehetett. Még onnan is hallotta a nappaliból áramló duhajkodás zaját. Valakinek jó a kedve. Csak nem neki. Kinyitotta az ajtót. Azonnal meglátta Bill az ágy szélén ülni.

- Tom, baszd meg, kopogni, vagy valami?- morgott fel.

- Nem Tom vagyok.- Lela halkan.

Bill azonnal megfordult. Egyből leesett neki, hogy kilehet.

- Lela. Te mit keresel itt?

- Zavarok?

- Mi van? Nem! Dehogyis. Ülj le..csak nem értem..

- Bill. El kell mondanom valamit.- ült le mellé a lány. De jó egy méterre Billtől. Nem akarta magán érezni a fiú illatat, vagy az érintését.

- Nem vagyok terhes, nem lesz gyerekünk.

Bill ledöbbent. Valami ilyesmire számított. De így kimondta még rémesebben hangzott. Főleg, ahogy a lány mondta. Szívbemarkoló és megrázó volt.

- Azt mondta az orvos, hogy ez csak a szervezetem gyógyulásában járt.

- Miféle gyógyulásával?- ráncolta Bill a szemöldökét. Nem tudott róla, hogy Lela megbetegedett volna mostanában.

- Hát, hogy nem lehet gyerekem. Az orvos szerint egészséges a méhem. Szóval, ha a jövőben szeretnék gyereket vállalni, akkor ennek semmi akadálya.

Bill arcára hatalmas mosoly ült ki. Titkolni sem tudta volna a boldogságát. Nagyon letört volt, hogy a barátnője elvetélt. De mindenki bevallhatja magának, hogy egy karrierje csúcsán álló húszon éves srác nem minden álma egy hirtelen jött kis baba.

- Figyelj.- csúszott közelebb Lelához.- Ez tudod mit jelent?

- Nem igazán.

- Hát, hogy ez jó hír. Te azért örültél ennek a babának, mert úgy tudtad, nem lehet soha gyereket, igaz?

- Végül is talán..

- Na látod- vágott közbe.- Ez most azt jelenti, hogy éljük tovább az életünket. Kettesben! És szeretjük egymást. Kettesben! És majd később. Amikor már minden hegyet megmásztunk, és annyit veszekedtünk, és annyit szeretkeztünk tiltott, amennyire csak erőnkből telt, akkor is vállalhatunk még gyereket. Érted már? Amikor úgy érezzük, hogy készek vagyunk rá. Vagy te úgy érezted most is?

- Őszintén.. nem igazán.

- Nah ugye! Szóval ráérünk még. Megkérem a kezed, elveszlek feleségül és csinálunk annyi gyereket amennyi jól esik.

Lela elnevette magát. Ez volt az első nevetése azóta, hogy megtudta, mégsem növekszik egy pici bébi a hasában.

 

- Nem sok ez már?- kérdeztem Sandrától, aki az ölembe hajtotta a fejét, és úgy nézett fel rám. Lebiggyesztette azt a kívánni való alsó ajkát és szomorúan nézett fel rám.

- Jól van, jól van! Nem azért mondtam- mentettem ki magam. Eszem ágában sem volt, annak a gyönyörű hercegnőnek elrontani a kedvét.

- Andreas!- ült fel hirtelen a srác öléből Kathie.

- Mondjad Kathie, mondjad.

A lány nem válaszolt, inkább visszafeküdt a fiúra és a nyakába csimpaszkodott.

Lenéztem Sandrára. A szemei csukva voltak, és egyenletesen vette a levegőt. Már amennyire a mellkasa mozgására tudtam koncentrálni, mikor az szinte egész melle ki volt abból a sexy kis masnis melltartóból.

- Pszt! Andreas.- keltettem fel halkan Andreas figyelmét.

- Mondjad.- suttogta.

- Asszem a nőm bealudt.

- Asszem az enyém is.- nézett a nyakán csimpaszkodó Kathie felé.

- Asszem ez ciki.

- Asszem szoptuk, mint állat.

- Asszem ja.- röhögtem halkan, hogy Sandra fel ne ébredten.

- Asszem Kathie nagyon bevágta a szunyát.

- Asszem Sandra sem fog felkelni egyhamar.

- Asszem így legalább bírunk velük- nevetett.

- Asszem abba kéne hagyni ezt asz asszem-ozást. Asszem idegesít.

- Asszem engem is- röhögött és oldalra hajtotta a fejét.- Most mi lesz velünk?

- Rabság haver, az lesz. Nincs szívem felébreszteni.

- Asszem Tom, baszd meg. Nekem hugyoznom kell.

- Tartsd vissza- csóváltam a fejem röhögve.
Ez kész. Imádtam a barátaimat, a bandát, a csodás barátnőmet és úgy mindent. Az egész életem nem is lehetett volna ennél tökéletesebb! Rájöttem, boldog vagyok.
 

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés