19.rész

Csak rövidebb volt

- Anyámnak az éjjel szörnyű gyomorgörcsei voltak. Bill kihívta  a mentőket és kórházba vitette.

- Hogy van most?

- Nem komoly - nyugtatta meg Tom szárazon. - Anyám akkor szokott kórházba menni, ha a gyerekeit maga köré akarja gyűjteni, és valami terve van velük. Úgy érzi, előnyösebb helyzetbe van, ha mindenki azt hiszi, hogy haldoklik.

- Biztos vagy benne.

- Egészen biztos, és Bill ugyancsak.

- Mint mindig most is részvétet mutatunk iránta, amíg ki nem derül, hogy félrevezetett minket.

- Nem lehet, hogy anyád ezúttal tényleg beteg?

- Nem hinném. Ezt mondta volna az öcsém. - dörmögte Tom. - Anyám már máskor is kitalált nekünk ilyesmit.

- De miért?

- Szívesen kényszeríti az akaratát másokra. Ez az egyetlen mód számára, hogy a testvéremet és engem elvonjon az üzlettől. - mondta a férfi szomorúan.

Sandra érezte, hogy meg kell őt vigasztalnia. Tom csak derékig volt betakarva. Sandra gyengéden simogatta a férfi mellkasát.

- Nagyon sajnálom.

- Én is.

- Anyukád tényleg ilyen lenne? Én valahogyan nem így képzeltem el.. egy kedves és gondoskodó anyának gondoltam.

- Valóban? - Tom kérdően nézett Sandrára. - Simone minden, csak nem gondoskodó anya. Uralkodó típus. Csak azt hajlandó megtenni, ami neki előnyös.

Sandra újjai végigcsúsztak Tom mellén.

- Szerinted az nem természetes, hogy látni akarja a fiait, amikor beteg?

- Gondolod, hogy ettől jobban lesz?

- Valószínűleg. - vélekedett Sandra. - Mikor indul  a  géped?

- Legkorábban egy óra múlva. - Tom gyorsabban lélegzett, amikor Sandra keze a takaró alá csúszott.

- Még be kell csomagolnod, és fel is kell öltöznöd.

- Tudom. - Tom hangja nyers volt. Pár pillanat múlva a férfi átölelte és magához húzta a lányt. Ő hozzásimult, érezte a szívverését, bőrének melegét, és hallotta halk zihálását.

- Még fel kell öltöznöd és össze kell csomagolnod. - ismételte meg a lány.

- Máris csomagolok. - morogta Tom.

Sandra felnevetett, aztán halkan felsikított, amint a férfi teste az övére csúszott.

***

Félóra múlva Tom az ágy mellett állt, és lenézett Sandrára.

- Legszívesebben maradnék, nem akarlak itt hagyni. - Nem akarta elmondani neki, mennyire szüksége van rá, mert félt, hogy megijeszti. A lány fölnézett, és Tom látta a tekintetében, hogy bízik benne.

- Az együttlétünk nem volt olyan csodálatos, amilyennek elképzeltük - mondta Tom halkan.

- De igen. -állította Sandra, és fájdalmas mosoly jelent meg az ajkán. - Csak rövidebb volt.