25. fejezet


Sz�ja moh�n a l�ny ajk�t kereste, �s hossz�, szenved�lyes cs�kjuknak csak a baba t�relmetlen kap�l�z�sa vetett v�get.
- J�llakott. - �llap�totta meg Lina. - Megyek visszateszem a kis�gyba.
Tom szint�n fel�llt a hintasz�kb�l, �s k�vette a l�nyt. Egy�tt n�zt�k,ahogy a kis Ana �lomba szender�l. �sszemosolyogtak. A f�rfi a karj�ba vette Lin�t, �s bevitte a h�l�szob�ba.
- Rem�lem, nem vagy f�radt - kacsintott r� sokatmond�an.
- Nem,dehogy...
Tom �vatosan talp�ra �ll�totta a l�nyt, majd levette r�la a r�zsasz�n h�l�inget. Lina l�bujjhegyre �gaskodott, �s ingerked�n a f�rfi nyaka k�r� fonta a karj�t.
- Mit forgatsz a fejedben m�r megint, te kis telhetetlen?
- Mit sz�ln�l hozz�, ha megsimogatn�lak egy kicsit? P�ld�ul itt... - Tom keze felfedez��tra indult a l�ny test�n, �s v�g�l meg�llapodott a g�mb�ly� kebleken. - Meg itt... - fogta meg Lina feszes, kem�ny fenek�t.A l�ny megremegett a v�gyt�l.
- S�t szerintem cs�kol�zhatn�nk is - javasolta a f�rfi, �s az �gyra h�zta Lin�t.
Vadul vette birtokba az ajk�t, s a l�ny hasonl� szenved�llyes viszonozta a cs�kot. Amikor Tom sz�tt�rta a combjait, �s behatolt, a teste megfesz�lt, tork�b�l k�jes sikolyok t�rtek el�. �,igen, akarta ezt a csod�latos f�rfit, az �v� akart lenni eg�szen...
Tom f�radhatatlanul, egyre er�teljesebb cs�p�mozdulatokkal mozgott benne, s k�zben szerelmes szavakat suttogott a f�l�be. Sz�v�k egyszerre dobbant, test�k szinte eggy� v�lt az �lelkez�sben. Azt�n egyszer csak forogni kezdett vel�k a vil�g, �s mindketten felold�dtak a v�rva v�rt beteljes�l�sben.


*


Gy�ny�r�, napf�nyes �prilisi reggelre �bredtek. A fiatalok k�rtek �s kaptak Mrs. Masont�l egy r�gim�di babakocsit, hogy s�t�lni vihess�k Ana-t.
- Ideje visszaindulni - n�zett az �r�j�ra s�ta k�zben Tom. - Wilson �s... az ap�m b�rmelyik percben meg�rkezhetnek.
Lina �sszerezzent. Maga sem tudta, mi�rt, de nagyon f�lt Richard Tremaine l�togat�s�t�l. Valami rejt�lyes okb�l meg volt gy�z�dve r�la,hogy ez a tal�lkoz�s csak bajt hozhat r�juk.
Tremaine most kihaszn�lja Tom eml�kezetveszt�s�t, gondolta keser�en. Itt a kedvez� alkalom sz�m�ra, hogy megj�tssza a szeret� ap�t, hogy �gy tegyen, mintha eddig nem hanyagolta volna el minden apai k�telezetts�g�t... De nem, nem engedhetem Tomot minden figyelmeztet�s n�lk�l az oroszl�n barlangj�ba! Tudnia kell, mit m�velt vele az apja.
- Dr�g�m, mondani szeretn�k valamit...
- Tudom, mit akarsz mondani - mosolygott a f�rfi. - Nem �r�lsz neki, hogy az ap�m idej�n, igaz?
- Tom, neked fogalmad sincs r�la,kicsoda az az ember! - fakadt ki Lina. - Most az ap�dnak mondja mag�t, de sohasem ismert el t�ged fiak�nt, �s te soha �letedben nem tal�lkozt�l vele. Nevel�sz�l�kn�l n�tt�l fel, az � nev�ket viseled...
A l�ny pillanatnyi sz�netet tartott. Meglepte, hogy szavainak semmilyen hat�sa nincs Tomra. A f�rfi nem t�nt d�bbentnek vagy zavarodottnak, s�t nagyon is �sszeszedetten, nyugodtan v�laszolt.
- Igaz�n kedves t�led, hogy f�ltesz, �s t�r�dsz velem, de �gy v�lem, a vil�g legterm�szetesebb dolga, hogy tal�lkozzam Richard Tremaine-nel.
Hangja h�v�sen, szenvtelen�l csengett, nyoma sem volt benne annak a fesz�lts�gnek �s ellens�gess�gnek, amellyel a balesete el�tt Tom a Tremaine-eket emlegette.
- �pp itt az ideje, hogy megismerj�k egym�st - f�zte m�g hozz�, azt�n sarkon fordult, �s a gyerekkocsit tolva elindult Mrs. Mason h�za fel�.
Lina lassan, t�n�dve k�vette. P�r l�p�s ut�n Tom meg�llt, hogy bev�rja a l�nyt.
- Ne agg�dj, dr�g�m,megl�tod,minden rendbe j�n! - �lelte �t gy�ng�den.
B�rcsak �gy lenne, gondolta szomor�an Lina, �s a f�rfi sz�les mellkas�hoz b�jt.